Az előző bejegyzésben megemlítettem, hogy Robert Schmidt szerint az asztrológia alapjait Knidoszi Eudoxos fektette le, azt azonban nem említettem meg, hogy kutatásai szerint Eudoxos és Hermész Triszmegisztosz egy azon személy. Sajnos az ezekre vonatkozó bizonyítékokat csak kevesen látták (de akik látták, azt mondják meggyőzőek) Schmidt halála előtt. Schmidt felesége rendelkezik az információk felett, ha úgy dönt, hogy azokat megosztja valamilyen formában, kíváncsian várom!

Induljunk ki abból, hogy a fenti feltételezés igaz. Ebben az esetben a történelmi, filozófiai hagyományok amikre Eudoxos hagyatkozott, nagyjából ismertek. Tudjuk, hogy az ógörögök nagyon érdekeltek voltak a kozmológiában, és a fentiek alapján sejtjük, hogy az asztrológia egyfajta alkalmazott kozmológia, melynek az elve azonos a numerológia (fel)építő jellegével.

A Timaioszban lefektetett kozmológia szerint a világot egy Mester (Démiurgosz ógörögül) készítette a már meglévő anyagokból. Ez a mester azonban nem azonos az Eggyel, vagy a kozmikus tudattal. Az, hogy ez a Mester hogyan építette fel az univerzumot, szabályszerűségekhez volt kötve, hiszen adva voltak az alapanyagok és a rendező elv, az ideák tökéletes világa. Tehát a világ egy rendezett, harmonikus egység, a legtöbb és legjobb, amit ki lehetett hozni az alapanyagokból. Ennek a világnak azonban van lelke is, tehát egy élőlény. A világlélek feladata a kozmoszt irányítani az ideák szerint. Eudoxos kozmológiájának pedig az a célja, hogy a kozmikus elme gondolatait kitalálja. Ehhez a görög nyelvet és nyelvtant használja fel, gyakorlatilag összekapcsolja a látható világot a láthatatlan világgal. Például a bolgyók nevei az ógörög nyelv bizonyos szabályai szerint lettek kiválasztva (és bizonyítottan Eudoxos válaszott nevet a bolygóknak), mely nevek egyúttal meghatározzák azon elemek funkcióit is az asztrológia rendszerében, azaz már önmagában kategorizálnak. Az égbolton látható jelenségeket (leegyszerűsítve) az ógörög nyelvtannak, filozófiának és társadalmi berendezkedéseknek feleltették meg, illetve ezeknek megfelelően építettek az égbolt jelenségei köré egy rendszert (pl. bolygók pártokra szakadnak, tanúskodnak egymásnak és egymásról mint valamilyen jogrendszerben). Ésszerű, ha elfogadjuk a kiindulási pontot, mely szerint minden ami a világban történik, ennek a kozmikus léleknek a lenyomata, hiszen következne belőle, hogy a látható világ megnyilvánulásai ennek a léleknek a gondolatai.

Hogy jön ide a numerológia? A blog elején említettem a Monád és Diád fogalmait.
A Monád, az Egy alkotta meg a Démiurgoszt, azáltal, hogy túlcsordulva önmagába fordult, létrehozva így a tükörképét (hasonló a viszony a Nap és a Hold, azaz Héliosz és Szeléné között az asztrológiában. Aláírom, nem könnyű dolgokról van szó, és átsiklok sok apróság felett, de regényt sem akarok írni). A Diád pedig az az energia, ami a Monádból ered és a harmóniát tartja fent.
Aki picit olvasta a blogot, az már láthatja, hogy miért a szellemi energia tartozik az egyes számhoz, és miért energia a kettes…

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy bár az itt tárgyalt numerológiai rendszer Püthagorasztól eredezteti magát, vélhetően kevés köze van hozzá. De nem csak ennek a rendszernek, hanem a numerológiának sem. Modern kutatások szerint Püthagorasz ugyanis valószínű sem matematikus, sem filozófus nem volt (ókori fogalmak szerint sem), sőt a róla elnevezett tételhez sem biztos, hogy köze van. Ennek ellenére, a blog bevezetőjét nem kívánom átszerkeszteni, és a továbbiakban sem okoz gondot az egyszerűség kedvéért Püthagoraszra hivatkozni. No meg… Ki tudja mi az igazság?
(Akit érdekel a téma, itt talál róla egy tanulmányt.)

Püthagorasz nevét Platón és Arisztotelész alig említik meg, úgy hivatkoznak rá, mint valakire aki egy „bizonyos életmódot hirdetett”. Mindennek természetesen nem sok jelentősége van, csupán annyiban, hogy a számok értelmezéséhez nem használhatjuk Püthagorasz filozófiáját, és nem csak azért, mert azt nem hagyták ránk. Püthagorasz későbbi követői, akiket Arisztotelész „úgynevezett Püthagoreusoknak” hívott (kétséget ébresztve az iránt, hogy valóban mennyi közük volt Püthagorasz tanaihoz), valóban matematikusok voltak. Így talán jobb forrásként szolgálhatnának, hiszen úgy tűnik, ők azok akik egy kozmológiát alkottak meg. Mivel Püthagorasz halála után egyfajta mitikus figurává nőtte ki magát, mindenki, aki saját nézeteit szerette volna alátámasztani, rá hivatkozott mint forrásra, jóllehet ezek a források zömmel valószínű nem léteztek. Püthagorasz követői lehettek tehát azok, akik egyfajta proto-numerológiát alkottak meg, ezek azonban nem alkottak egységes rendszert, ahány tan, annyi numerológia volt jellemző. Jelen rendszerhez érzésem szerint ezek nem illeszkednek, bár azt is meg kell hagynom, hogy keveset tudok róluk és tényekkel is nehezen tudnám érzésemet alátámasztani.

Véleményem szerint ez a numerológiai rendszer inkább illeszkedik abba a vonalba, ami az ógörög asztrológia megszületéséhez is vezetett, és különböző filozófiai rendszereket olvasztott magába, de főleg Platón és Archytas (aki „ún. Püthagoreus” volt) tanaiból táplálkozott. Ennek legelső képviselője Knidoszi Eudoxosz volt. Robert Schmidt véleménye szerint (aki meghatározó szerepet töltött be az ógörög asztrológia restaurálásában és filozófiai kutatásában) halála előtt arra a következtetésre jutott, hogy az ógörög asztrológiát nem más, mint Knidoszi Eudoxosz alkotta meg. Ennek az asztrológiai rendszernek komoly numerológiai alapjai is vannak. Olyan alapok, melyek ismereteim szerint korábban ebben a formában nem voltak fellelhetőek. Így csábítónak tűnik a lehetőség, hogy egy kalap alá vegyük a numerológia és az asztrológia kifejlődését. Ez természetesen abszolút egy magánvélemény, semmilyen képesítéssel nem rendelkezem ahhoz, hogy ezt alátámasszam. Célom továbbá nem is az, hogy a numerológiát megkerülhetetlen ősi tannak akarnám lefesteni, hogy hitelesebbé tegyem, csupán hangosan gondolkodom.

Ebben a felfogásban a legtöbbet Platón Timaiosz című műve segíthet abban, hogy nyomára bukkanjunk a számokban rejlő üzenetének, és azok eredetének…