Az előző bejegyzésben megemlítettem, hogy Robert Schmidt szerint az asztrológia alapjait Knidoszi Eudoxos fektette le, azt azonban nem említettem meg, hogy kutatásai szerint Eudoxos és Hermész Triszmegisztosz egy azon személy. Sajnos az ezekre vonatkozó bizonyítékokat csak kevesen látták (de akik látták, azt mondják meggyőzőek) Schmidt halála előtt. Schmidt felesége rendelkezik az információk felett, ha úgy dönt, hogy azokat megosztja valamilyen formában, kíváncsian várom!

Induljunk ki abból, hogy a fenti feltételezés igaz. Ebben az esetben a történelmi, filozófiai hagyományok amikre Eudoxos hagyatkozott, nagyjából ismertek. Tudjuk, hogy az ógörögök nagyon érdekeltek voltak a kozmológiában, és a fentiek alapján sejtjük, hogy az asztrológia egyfajta alkalmazott kozmológia, melynek az elve azonos a numerológia (fel)építő jellegével.

A Timaioszban lefektetett kozmológia szerint a világot egy Mester (Démiurgosz ógörögül) készítette a már meglévő anyagokból. Ez a mester azonban nem azonos az Eggyel, vagy a kozmikus tudattal. Az, hogy ez a Mester hogyan építette fel az univerzumot, szabályszerűségekhez volt kötve, hiszen adva voltak az alapanyagok és a rendező elv, az ideák tökéletes világa. Tehát a világ egy rendezett, harmonikus egység, a legtöbb és legjobb, amit ki lehetett hozni az alapanyagokból. Ennek a világnak azonban van lelke is, tehát egy élőlény. A világlélek feladata a kozmoszt irányítani az ideák szerint. Eudoxos kozmológiájának pedig az a célja, hogy a kozmikus elme gondolatait kitalálja. Ehhez a görög nyelvet és nyelvtant használja fel, gyakorlatilag összekapcsolja a látható világot a láthatatlan világgal. Például a bolgyók nevei az ógörög nyelv bizonyos szabályai szerint lettek kiválasztva (és bizonyítottan Eudoxos válaszott nevet a bolygóknak), mely nevek egyúttal meghatározzák azon elemek funkcióit is az asztrológia rendszerében, azaz már önmagában kategorizálnak. Az égbolton látható jelenségeket (leegyszerűsítve) az ógörög nyelvtannak, filozófiának és társadalmi berendezkedéseknek feleltették meg, illetve ezeknek megfelelően építettek az égbolt jelenségei köré egy rendszert (pl. bolygók pártokra szakadnak, tanúskodnak egymásnak és egymásról mint valamilyen jogrendszerben). Ésszerű, ha elfogadjuk a kiindulási pontot, mely szerint minden ami a világban történik, ennek a kozmikus léleknek a lenyomata, hiszen következne belőle, hogy a látható világ megnyilvánulásai ennek a léleknek a gondolatai.

Hogy jön ide a numerológia? A blog elején említettem a Monád és Diád fogalmait.
A Monád, az Egy alkotta meg a Démiurgoszt, azáltal, hogy túlcsordulva önmagába fordult, létrehozva így a tükörképét (hasonló a viszony a Nap és a Hold, azaz Héliosz és Szeléné között az asztrológiában. Aláírom, nem könnyű dolgokról van szó, és átsiklok sok apróság felett, de regényt sem akarok írni). A Diád pedig az az energia, ami a Monádból ered és a harmóniát tartja fent.
Aki picit olvasta a blogot, az már láthatja, hogy miért a szellemi energia tartozik az egyes számhoz, és miért energia a kettes…